Hajnali három óra volt és én még mindig a könyvtárban ücsörögtem. Fájt a fejem és nagyon álmos voltam. A csillagtérképem még mindig nem volt tökéletes, a bájitaltan "művem" hiányos volt, a thesztrálokról szóló dolgozatom meg tintafoltos.
- Na jó, ez így nem fog menni… Majd Lilyről lemásolom a többit. – sóhajtottam föl, majd széknyikorgások közepette felálltam, a táskámba söpörtem a könyveimet, visszacsavartam a tintásüvegem tetejét majd a pennámmal együtt felkapva, elindultam a Griffendél torony irányába.
Már hisztérikus hangulatban voltam és csípett a szemem az álmosságtól, nem volt más vágyam, mint az ágyamba huppanni és aludni.
- Hullócsillag – motyogtam álmosan a portrénak, majd beléptem a klubhelységbe.
Senki sem volt lent, már csak a tűz pattogott élénken a kandallóban. Álmosan elindultam az háló felé, majd mikor beléptem rögtön levágtam a táskámat az ágyam mellé, aztán úgy ahogy voltam, ruhában belefeküdtem a puha párnáim közé és elaludtam.
Rögtön beszippantott a mély sötét, álomtalan álom és addig aludtam míg barátnőm, Kiara fel nem keltett.
- Samy-Samy-SAMY!!! KELJÉL MÁR FÖL!!! – visította a fülembe, majd , hogy nyomatékosítsa szavait, ráugrott a hasamra.
- Mi…a…fenét…csinálsz?!Szállj…már…le… rólam… - pihegtem a súly alatt.
- Na végre! – mondta majd leköltözött a hasamról a lábam mellé.
- Én is ezt mondom. – morogtam, majd nagy nehezen kimásztam az ágyamból és elindultam a fürdőbe. Miután lezuhanyoztam, megfésültem a hajamat és felkentem egy leheletnyi sminket, visszamentem a hálóba és átöltöztem.
Egy sima farmerba és egy sárga fölsőbe sétáltam lefelé, a Nagyterembe.
- Jó reggelt, Samy-cicus! – rikkantotta Sirius, majd egy fejbevágással el is hallgatattam.
- Hányszor mondjam még el Black, hogy nincs olyan, hogy „Samy- cicus”.- mondtam ki undorodva a két gyűlölt szót. Miután a fiú abba hagyta fájós fejének a simogatását,leültem mellé és rögtön nekiláttam a reggelizésnek. Körülbelül, úgy egy óra múlva jóllaktam, azután Lily és Kia társaságába elindultam az első órára.
Amint beértem leültem egy padba, valahol középen. Lily és Kia a baloldalamra ültek egymás mellé a másik oldalamra Sirius és James ült le. Ebben a sorrendben.
- Hé, Samy! Mi lenne ha a következő Roxmortsot együtt töltenénk? – suttogta oda nekem Black, mikor Flitwick professzornak sikerült felállnia a könyvkupaca tetejére.
Elengedtem a fülem mellett a kérdést és úgy tettem mintha nagyon érdekesnek találnám a pennám hegyét.
- A hallgatásodat igennek veszem. - jelentette ki Black, majd egy elégedett vigyorral a képén a tanár felé fordult.
- Nem megyek veled sehova. – sziszegtem neki, fel se pillantva a megadott feladatból.
- Ne csináld már! Mi bajod van velem?... Csak nem félsz? – a szokásos kaján mosollyal fürkészte az arcomat, de én ridegen süketnek tettetem magam.
Azután, hogy Black abba hagyta a próbálkozásokat, és vége lett az órának elindultam felfelé a Griffendél toronyba. Még nem másoltam le a házifeladatokat.
- Lil, lemásolhatom a dolgozatotad? – fordultam rögtön könyörgő tekintettel barátnőmhöz.
- Miért nem csináltad meg tegnap? – válaszolt kérdésre kérdéssel, a szokásos rosszaló tekintetével.
- Mert már hulla fáradt voltam, mivel hajnali háromkor az ember az szokott lenni. – morogtam. Lily mindig becsületes, és soha nem adja oda a leckéjét,csak nekem.
- Hajnali háromig fenn voltál? – csodálkozott rám. - Jó akkor odaadom.
- Nekem nem adtad oda. – vágott közbe irigykedve Kia.
- Mert te még csak nem is foglalkoztál házival.
- Köszönöm, igazán jó barátnő vagy.
Kiara a nap hátralévő részében nem szólt a vöröskéhez, csak duzzogott és tüntetőleg csak velem társalgott meg a fiúkkal.
A Bűbájtan óra óta nem egyszer kaptam még randira való felkérést Siriustól, de minden alkalommal nemet mondtam.
Mikor a mára már feladta a dolgot, én meg megcsináltam a házi feladataimat, leültem sakkozni Remussal. Természetesen kikaptam, de szerettem nézni ahogy szétverik egymást a bábúk. Körülbelül öt játszma után untam meg és hagytam abba.
Gondoltam elmegyek egy esti sétára, így kimásztam a portrén. De rögtön bele is ütköztem valakibe. Ki a frac ez?!...Black volt az a valaki. Miközben sakkoztam, eltűnt. Ezek szerint sétált.
-Áh… csak te vagy az. – állapítottam meg majd a megkerülve őt baloldalról, elindultam…volna, ha nem kapja el a csuklómat és ránt vissza.
Nekilökött a falnak. Még mindig nem engedte el a karomat, a másik kezével meg fejem mellé támasztotta, hogy menekülni se tudjak.
-Lehetne végre azt, hogy nem mondasz nemet? – szegezte nekem a kérdést egy észbontó félmosoly kíséretében. Hajrá Sam, na most maradj rideg és nyugodt!
- Nem! – feleltem kihívóan. Bár ez az én helyzetemben enyhén szólva hülyeség volt.
- Meglátjuk ezután mit szólsz! – suttogta majd közelebb, közelebb és még közelebb hajolt, már éreztem a meleg leheletét az arcomon, amikor…
- Menj a pokolba! – szűrtem a fogaim között, majd… *csatt* lekevertem neki egy rohadt nagy pofont,a szabad kezemmel.
- ÁÚÚÚ!!! Ezt most mér’?
- Jól jegyezd meg Sirius Black! Én nem vagyok olyan, mint a többi liba az iskolában. És ha még egyszer a közelembe mersz jönni, garantálom, hogy nem éled túl!
Aztán mérgesen - feledve azt is, hogy sétálni akartam -, visszafutottam a klubhelyiségbe onnan fel a hálóba, rá az ágyamra.
Dühösen kiáltottam egyet. (Kétség sincs afelől, hogy mindenki hallotta.) Majd ezt követően befejeltem magam a párnáim közé és ott mérgelődtem tovább.
